Magyar értelmező kéziszótár
róka fn
1. Áll Vörös bundájú, bozontos farkú, kutyaféle ragadozó állat (Vulpes vulpes). | Ehhez hasonló, de rendsz. más színű, értékes prémű állat. Sarki ~; kékróka. | Ruha Ennek (kül. boává) kikészített prémje.
2. (mn-szerűen is) Ravasz, álnok (ember). Vén ~.
3. Távk biz Titkos v.rádióamatőrök versenyénelrejtett rádióadó. Sz: egy ~'ról két bőrt húz v. nyúz le: vkit, vmit kétszeresen ki- v. felhasznál; táj: ~'t fog: a) megperzselődik; b) hány, rókázik.
[fgr tőből]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024