1. A szeretett személy iránti vágyban és odaadásban megnyilatkozó, nemi vonzalmon alapuló érzelem. | biz: ~ből: ingyen, semmiért. ~ből dolgozik.

2. (szjellel) Az, aki iránt ilyen érzelem él bennünk. Ő az első szerelme.

3. Ilyen érzelmen alapuló viszony. Nagy ~ben vannak. | szépítő Szeretkezés, közösülés.

4. rég vál Szeretet. Az Isten szerelmére v. szerelméért: <könyörgő v. ijedt felkiáltásként>.

5. vál Az, amihez vki szenvedélyesen vonzódik. Régi szerelme az irodalom.

[↔szeret]