Magyar értelmező kéziszótár
✔
sár fn
1. Víztől lággyá, híggá, ragadóssá vált föld. | Vmire rászáradt ilyen anyag. Cipőjéről lekeféli a sarat. | Tapasztáshoz, vályognak haszn., vízzel hígított agyagos föld.
2. rendsz. vál <Kül. kif-ekben:> gyalázat, erkölcsi szenny. ~ba ránt, tipor vkit; ~ban fetreng. Sz: (meg)állja a sarat: nehéz körülmények között is helytáll.
[ tör ]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024