Magyar értelmező kéziszótár
✔
tehén fn
1. A szarvasmarhának már borjazott nősténye. Szh: tréf: úgy áll rajta, mint ~en a gatya: rosszul áll rajta, nem neki való.
2. Áll Vad Vadon élő, nagy testű, növényevő emlős (pl.: szarvas, elefánt) nősténye.
3. nép: Isten tehene: szarvasbogár, cincér, ill. nünüke.
4. durva Testes (esetlen) nő. Sz: kicsalná a ~ből a borjút: ügyesen tud kérni.
[fgr tőből v. iráni]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024