Magyar értelmező kéziszótár
tisztesség fn
1. vál Vkinek megbecsült volta. ~ben élt. | rég Tiszteletet keltő helyzet, tisztség. Nagy ~re emelték. | vál Megtiszteltetés. Nagy ~ben részesül; utolsó v. végső ~: végtisztesség.
2. Becsületesség. Ad a ~re. | Illő magatartás. ~gel köszön; ~re tanít vkit: szigorúan megfegyelmezi, gyak. megbünteti. Sz: ~ ne essék szólván v. ~gel legyen mondva: <illetlen kifejezés mentegetésére:> bocsánat az illetlenségért.
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024