Magyar értelmező kéziszótár
✔
u1 fn
1. Magánhangzó: felső nyelvállású, ajakkerekítéses, hátul képzett rövid hang.
2. Ennek írásjegye (u, U). | (jelzőként) Az U betűhöz hasonló. ~ alakú; U szög. | <Rövidítésként:> u.: utca; Vegy: U: uránium.
u2 msz (rendsz. ismételve) gyerm
<Kutyaugatást utánzó szó.>
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024