Magyar értelmező kéziszótár
állandó
I. mn
1. Hosszabb ideig (változatlanul, megszakítás nélkül) tartó, működő, érvényesülő. ~ félelemben él.
2. Tartósan ugyanabban a minőségben levő, maradó. ~ alkalmazott, hőmérséklet. | ~ ünnep: mindig ugyanarra a napra eső ünnep. | hiv: ~ hadsereg: az államnak béke idején is fenntartott hadserege. | Közg: ~ tőke: termelőeszközök formájában létező, változatlan nagyságú tőke. | Mat Aminek az értéke mindig változatlan.
3. Ismétlődő, rendszeres, gyakori. ~ vendég; ~an leveleznek.
4. Szükségszerű, szokásos. Vminek ~ tünete. | Nyelvt: ~ v. állandósult szókapcsolat: jelentés szempontjából egységet alkotó szókapcsolat (pl.: dühbe gurul).
II. fn Mat Állandó mennyiség.
[←áll1]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024