Magyar értelmező kéziszótár
ék1 fn
1. Szilárd test részeinek széthasítására való, hegyesszöget bezáró síklapokkal határolt eszköz. ~et ver vkik közé: átv is igyekszik őket elidegeníteni egymástól. | Műsz Feszítésre, gépek alkatrészeinek rögzítésére való ilyenféle eszköz. | Ék alakú alátét. | Nyomda Sorszedőgép ék alakú térzője.
2. Kat Sp Hadseregnek, alakzatnak a támadás irányában előretörő része. Páncélos ~.
3. vál (Hegyesszögű) csücsök. ~ben végződik.
[?fgr]
ék2 fn irod
Ékesség.
[←ékes2]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024