Magyar értelmező kéziszótár
✔
ülő
I. mn (mn-i ign is) Ülve végezhető, üléssel járó. ~ foglalkozás.
II. fn
1. Aki vhol ül. A kocsiban ~k.
2. ritk Ülőke, ülés. | Baromfi állványszerű éjszakai pihenőhelye a tyúkolban.
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024