1. Az emberi (ritk. állati) szájnak külső, piros széle. Alsó ~.

2. vál Száj, kül. mint a beszéd szerve. Ajkán felharsan a dal; vkinek az ajkán csüng: áhítattal hallgatja. | irod: A nép ajka: <kif-ekben a népköltészet, a népnyelv jelképeként>. A nép ajkán él.

3. Növ Pártának sziromlevelekből összenőtt része.

4. táj Ivóedény széle.

5. Zene Fúvós hangszeren a fúvásra való ék (alakú rés).

[←aj ‘nyílás’<fgr]