Magyar értelmező kéziszótár
✔
bosszú fn
1. Önhatalmú (kegyetlen) megtorlás vmely elszenvedett v. vélt sérelemért. ~t áll vkin: megbosszul vmit; ~t esküszik ellene.
2. Erre sarkalló érzés, indulat. Kitölti vkin a ~ját. | Vkivel való dacolás, vkinek a bosszantása. ~ból.
[?tör]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024