Magyar értelmező kéziszótár
dugó fn (mn-i ign is)
1. Palackok v. kör alakú kisebb nyílások elzárására való, kihúzható kis hengeres tárgy.
2. Vill A csatlakozónak a konnektorba, ill. (hordozható) villamos készülékbe illeszthető és a külső vezetékhez (pl.: lámpazsinórhoz) szerelt része.
3. Csőben, csatornában az áramlást akadályozó feltorlódott anyag. | Közl: Forgalmi ~: járművek összetorlódása.
4. Sp biz Gól.
5. Isk kiv biz Elégtelen osztályzat.
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024