Magyar értelmező kéziszótár
✔
együttes
I. mn Közösen birtokolt, tartott, végzett, alkotott. ~ tulajdon; ~ rendezvény; ~ mű. | A közösség egészére kiterjedő. ~ felelősség.
II. fn
1. Közös fellépésre, szereplésre szervezett csoport, csapat. Népi ~; jól összeszokott ~.
2. Csoport, társaság, közösség. Beleillik az ~be.
3. vál Egymással összefüggő és összhangban levő tárgyak, épületek v. (női) ruhadarabok csoportja. Építészeti ~; a kedvenc ~ét viselte.
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024