Magyar értelmező kéziszótár
✔
elválik tn ige
1. Két v. több részre válik, szétválik. | Nyelvt <Igekötő> az igétől elkülönül.
2. Szétválik, elkülönül. ~ik a korpa a liszttől.
3. (Elbúcsúzva) eltávozik vkitől. A kapuban ~tak. | Megválik vmitől.
4. Vkivel kötött házasságát felbontja. ~ik a feleségétől.
5. Vmi szemlátomást különbözik, elkülönül vmitől. Élesen ~ik a háttértől.
6. (csak egysz 3. sz-ben) <Vitás dolog> vmely irányban eldől, tisztázódik. Majd ~ik, hogy igaz-e.
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024