Magyar értelmező kéziszótár
felhúz ts (és tn) ige
1. Lentről vhova magasabbra húz. | ~za a függönyt: a színpadot így a nézőtér felé nyitottá teszi. | biz Felakaszt vkit.
2. <Ruhadarabot> magára ölt, ill. a kezére v. a lábára húz. ~za az inget, a cipőt. | <Huzatot> megfelelően ráilleszt vmire. ~za a párnahajat.
3. Kifeszítve ráerősít vmire. | <Vitorlát> felvon.
4. <Szerkezetet> rugózatának felcsavarásával működésbe hoz. ~za az órát. | <Lőfegyvert> az erre való alkatrész meg- v. hátrahúzásával lövésre kész állapotba hoz. ~za a pisztolyt.
5. <Falat, sátrat stb.> felépít.
6. <Nyársra> ráhúz, felszúr.
7. <Teste vmely részét> fölfelé rántja. ~za a vállát: átv is <nemtetszése v. közömbössége jeleként>.
8. tn Sp A víz folyásával szemben vmeddig evez. ~unk Vácig.
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024