Magyar értelmező kéziszótár
felhő fn
1. A levegőben lebegő parányi vízcseppekből v. jégkristályokból összeálló halmaz. Sötét ~k; ~ úszik az égen. | A ~kig: átv is nagyon magasra.
2. irod <Kif-ekben:> borús hangulat, gond, veszély jelképeként. Homlokán ~ borong.
3. irod Vminek repülő tömött sokasága. Seregélyek ~je.
[fgr tőből]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024