Magyar értelmező kéziszótár
✔
forgó
I. mn (mn-i ign is) Forgást eredményező <mozgás>.
II. fn
1. nép irod Örvény, víztölcsér.
2. rég Sisakon, turbánon stb. viselt (, karikán forgó) tolldísz v. hasonló dísz.
3. Papírból hajtogatott, légáramban forgásba jövő nyeles játékszer.
4. nép | Ízület. | Forgócsont.
5. Fejünkön az a pont, amely körül a hajszálak körben nőnek.
6. nép Táncban: forgás.
7. táj Körhinta.
8. táj Napraforgó(mag).
9. ritk Vetésforgó.
10. Növ Oldalágait kétoldalt váltakozva fejlesztő bogas virágzat. | táj A kukorica virága.
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024