Magyar értelmező kéziszótár
hála fn
1. A köszönetnek és lekötelezettségnek a jótevő iránti érzése. ~'ból teszi; ~'val tartozom neki.
2. Köszönet, viszonzás. ~'t mond v. ad: hálálkodik. | <Kif-ekben megkönnyebbülés, megelégedés kif-ére.> ~ Isten(nek)!
[ déli szláv ]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024