1. Mássalhangzó: a nyelv háta és a szájpadlás között képzett zöngés réshang.

2. Ennek írásjegye (j, J). | <Rövidítésként.> Tört: j.: járás²; J: a) Fiz joule; b) Vegy kiv jód.

3. (jelzőként, sorszn h.) Tizedik. A j) pont.