Magyar értelmező kéziszótár
✔
jóvátétel fn
1. Az a cselekvés, amellyel vmit vki(k) jóvátesz(nek).
2. hiv Háborúban okozott károk fejében a vesztes államtól más állam(ok)nak, ill. súlyos kárt szenvedett személyeknek fizetett kártérítés.
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024