Magyar értelmező kéziszótár
✔
kapál ts (és tn) ige
1. Kapával megmunkál vmit. ~ja a szőlőt. | (t. n.) Egész nap ~t.
2. tn <(Patás) állat> első lábával kaparva dobog. Idegesen ~ a ló.
3. ritk Kapálódzik, rugdalódzik.
[ szláv ]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024