Magyar értelmező kéziszótár
kefe fn
1. Sűrűn kiálló rövid, merev szálaival kül. ruha, haj, lábbeli, padló tisztogatására alkalmas (nyeles) eszköz. | Műsz Hengeres felületre szerelt ilyenféle alkatrész.
2. Áll Méhfélék lábán, hasán a virágpor lesöprésére való szőrzet.
3. Vill Villamos gépben az álló és a forgó részek között az áramot átadó, ill. leszedő érintkező.
4. Nyomda biz Kefelevonat. Sz: argó: nem ettem ~'t: nem vagyok bolond (, hogy megtegyem); argó: beveszi a ~'t: elhisz vmit; argó: eszi a ~'t: (rászedve) tehetetlenül bosszankodik, mérgelődik.
[ tör ]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024