Magyar értelmező kéziszótár
✔
kelta
I. mn Az ókorban Nyugat-Európa területén és a brit szigeteken élt, indoeurópai nyelvű <népek csoportja>, ill. ehhez v. ennek Bretagne-ban és a Brit-szigeteken élő utódaihoz tartozó, velük kapcs. ~ sírok; ~ bárd.
II. fn
1. Kelta személy, kül. férfi. | A ~'k: a kelta népek.
2. Vmelyik kelta nép nyelve. | A kelta nyelvek összessége. A ~'ban. | ~'ul: kelta nyelven.
[lat<kelta]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024