Magyar értelmező kéziszótár
Keres
✔
kelő
I.
mn (mn-i ign
is
) |
Olyan
,
aki
,
ami
kel
1
.
|
Éppen
feljövőben
levő
<
égitest
>.
A
~
nap
.
II.
fn
vál:
~ben:
(
éppen
)
kel
(
ni
kezd
,
akar
).
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024