Magyar értelmező kéziszótár
kelő
I. mn (mn-i ign is) | Olyan, aki, ami kel1. | Éppen feljövőben levő <égitest>. A ~ nap.
II. fn vál: ~ben: (éppen) kel(ni kezd, akar).
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024