Magyar értelmező kéziszótár
✔
kesergő
I. mn (mn-i ign is) Panaszos hangú, szomorú.
II. fn
1. Irodt Ilyen hangú régi magyar ének. Rákóczi ~je.
2. Zene A 18. sz.-tól: hallgatónótaszerű szomorú zenemű, ill. ennek műfaja.
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024