Magyar értelmező kéziszótár

magyar

I. mn Tömegében Mo.-on élő, finnugor nyelvű <nép>, ill. ehhez v. Mo.-hoz tartozó, vele kapcs., rá jellemző (röv.: m.). ~ konyha, ~ nyelv; | ~ betegség: a) kiv tüdőbaj; b) rég malária; c) széthúzás; ~ hold: 1200 négyszögöl; ~ kártya: a Tell-monda alakjaival díszített 32 lapos kártya; biz: ~ sógorság: nagyon távoli rokonság; rég: ~ vallás: a ref. vallás. | ritk: ~ szalámi: <a szl. m-ban:> téliszalámi.

II. fn

1. Magyar ember. irod: A legnagyobb ~: Széchenyi István. | biz Magyar paraszt. Öreg ~. | A ~(ok): a magyar nép, nemzet.

2. E nép nyelve. ~ul tanul. | Isk A magyar nyelv és irodalom mint tantárgy, ill. óra.

3. rég Magyar tánc. Friss ~. | rég Magyar ruha. | tréf: Lenge ~ban: gatyában. Sz: vakulj ~: <mondás arra, hogy csak látszatból tesznek, adnak vmit>.

[fgr el.]