1. Két (hasonló) részből, tagból, egyedből álló. ~ ünnep; ~ őrszem; ~ fogat. Nyelvt: ~ tagadás: a) két elemmel kifejezett tagadás (pl.: semmi sincs); b) nyomatékos állítást kifejező kételemű tagadás (pl.: nem lehet nem szeretni).

2. Két mozzanatban végbemenő. ~ fénytörés. | Pénz: ~ könyvvitel: a vagyoni változásokat a “tartozik” és a “követel” oldal szempontjából egyidejűleg nyilvántartó könyvvitel. | Tört: (a) ~ honfoglalás: az az elmélet, amely szerint a honfoglaló magyarok két hullámban, a 7. és a 9. században érkeztek a Kárpát-medencébe.

3. Kétszeres és egyúttal kétféle. ~ gond.

4. Egyidejűleg két(féle). ~ cél; ~ életet él. | ~ állampolgárság: az a jogállapot, hogy vki egyidejűleg két államnak az állampolgára. | Orvos: ~ látás: az a látási zavar, hogy az agyban tárgyról, alakról stb. egyszerre két kép érzete keletkezik. | Tört Pol: ~ hatalom: két szemben álló társadalmi osztály között megoszló államhatalom.

5. Nyelvt: ~ szám: némely nyelvben: párosával előforduló személyt, dolgot jelölő szóalak.