Magyar értelmező kéziszótár
kibont ts ige
1. <Csomót, szálas anyagot> kiold, szálaira bont, szétfejt. | <Összegöngyölt dolgot> szétnyit, kiterít. | <Bonyolult problémát> a dolog lényegére tapintva, jól érvelve kifejt. | irod <Kif-ekben.> A virág ~ja a kelyhét: kinyílik.
2. <Lekötött, lezárt csomagot, dobozt stb.> felbont, kinyit. ritk: ~ja az üveget: dugaszolt palack dugóját kihúzza. | ~ja az ágyat: a bevetett ágyat lefekvéshez előkészíti. | <Levágott állatot, lőtt vadat, halat> felvág és kibelez.
3. Rést, lyukat csinálva rajta megbont vmit. ~ja a falat.
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024