Magyar értelmező kéziszótár
✔
kijáró
I. mn (mn-i ign is) ritk
1. Amin keresztül ki lehet (és ki szoktak) járni. ~ nyílás.
2. biz: ~ ember: vki(k)nek az ügyében hatóságoknál, intézményeknél (ellenszolgáltatás fejében) eljáró személy.
II. fn
1. Mezőg Méhkas, kaptár kijárata.
2. ritk biz Kijáró ember.
3. ritk Kijárat.
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024