Magyar értelmező kéziszótár
kikel tn ige
1. vál Fölkelve kilép vhonnan. ~t az ágyból.
2. <Állat ivadéka> a tojásból, a petéből kibújva világra jön. ~nek a csirkék. | ritk: ~ a tojás, a pete: a kifejlődött ivadék kibújik a tojásból, a petéből.
3. <Vetemény, mag(ról kelő növény)> első hajtását kidugja a földből.
4. vál: ~ vki, vmi ellen: indulatos szavakkal kifejezi elégedetlenségét, haragját. | Képéből v. magából ~ve: nagyon felindulva, felháborodva.
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024