Magyar értelmező kéziszótár
kényszer fn
Fizikai v. tudati eszközökkel alkalmazott erőszak. ~ből tesz vmit; belső ~: ellenállhatatlan lelki(ismereti) késztetés. | Helyzetnek, állapotnak hatásában hasonló jellege. A körülmények ~e; ~ szülte: kényszerítő körülmény(ek)nek engedve tett, végzett, létrejött. ~ szülte megoldás. | (Vásárlási, vételi stb.) ~ nélkül: kötelezettség nélkül.
[←kényszerít]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024