Magyar értelmező kéziszótár
✔
mandula fn
1. A mandulafa lapos, tojásdad csonthéjas termése. | Ennek olajtartalmú, édeskés v. keserű magja.
2. Mandulafa.
3. Bonc A torok nyálkahártyájába beágyazott, nyirokcsomókból álló szerv; torokmandula.
[ol<lat<gör]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024