1. A szájüreg és a garat közötti átvezető rész. Fáj a torka; torkán akad a falat; jó torka van: a) erős hangja van; b) sok italt tud inni. | biz: Torkig: úgy, hogy többet nem kíván. Torkig eszi magát vmiből, vmivel; torkig van vkivel, vmivel: annyira elege van belőle, hogy (szinte) utálja. | vál: A halál torka: halálos veszedelem. | <Kif-ekben:> a hangadás helye, szerve. Teli torokból; torkát köszörüli; torkán akad a szó.

2. A nyak elülső része. Vizes ruhát tesz a torkára; torkán (van) a kés: átv is tönkrejutás, es. halál fenyegeti.

3. Üreg, cső stb. (szűk) nyílása. A barlang, az ágyú torka. | Csizmán a fejet és a szárat összekötő rész. | Koh A nagyolvasztó felső nyílása.

4. Oldalt zárt térség (kül. utca, völgy) bejárata. Sz: tréf: (semmi baja v. kutya baja,) csak a torka véres: igen nagy baja esett; torkára forr a szó: eláll a szava.

[fgr tőből]