Magyar értelmező kéziszótár
mennykő fn nép v. biz ménkű
1. nép rég Villámcsapás. Szh: mintha a ~ ütött (csapott, vágott) volna bele: megdermedt, megbénult.
2. biz <Indulatos beszédben, szitkozódásban, bosszús kérdésbenelhomályosult jelentéssel.> Mennydörgős ~!; üssön belé a ~!; mi a ~t akarsz?
3. (hsz-szerűen, fokozó szóként) biz tréf: ~ nagy: rendkívül nagy.
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024