Magyar értelmező kéziszótár
nyíl fn
1. Nyílvessző. Szh: (egyenes v. egyenesen,) mint a ~: nyílegyenes(en); (sebes v. sebesen,) mint a ~: nagyon sebes(en).
2. vál <Kif-ekben:> ártó tevékenység, ill. ennek sebző hatása. A gúny nyilai.
3. Irányt mutató v. utaló, → alakú jel. A ~ irányában. | Ehhez hasonló alakú dísz (pl.: harisnyán).
4. nép rég Nyílhúzás. | (jelzőként) Tört Ezzel kisorsolt <föld>.
[ fgr ]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024