Magyar értelmező kéziszótár
négyes
I. mn
1. ~ szám: négy egységet tartalmazó szám, ill. ennek írott jele (4; IV).
2. Ezzel jelölt, minősített. A ~ befutó; ~ bőség. | Isk . ~ dolgozat. | Isk rég Elégséges.
3. Négy részből, egyedből, tagból, résztvevőből álló. ~ fogat. | Irodt: ~ rím: négysoros versszakban a 4 sorvég összecsengéséből álló rím. | Irodt ~ jambus, ill. trocheus: 4 jambusból, ill. trocheusból álló, 8 szótagú verssor. | Zene ~ ütem: az egységnyi időtartamot négyszer magában foglaló ütem.
4. biz 4 órakor induló, ill. érkező, kezdődő. A ~ gyors; a ~ előadás.
II. fn
1. A négyes számjegy.
2. Ezzel jelölt, minősített személy, dolog. Befutott a ~. | Isk Négyes osztályzat.
3. Négy tagból, egyedből álló csoport, dolog. | kiv Négyes fogat. | Sp 4 személynek egy csónakban evező együttese. | Sp Az ilyen csónak. | Sp Ezek versenye. | Tánc kiv: (Francia) ~: pároknak két szemben álló sorban járt társastánca. | Zene 4 énekhangra v. 4 hangszerre írt zenemű; kvartett. | ~ben: négyen együtt; ~ével: négyet-négyet véve egyszerre.
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024