Magyar értelmező kéziszótár
✔
ostor fn nép ustor
1. Ostornyélre erősített szíjból v. (fonott) zsinegből álló, állatok serkentésére való eszköz. Az ő hátán csattan az ~: ő bűnhődik más helyett.
2. nép Kútostor.
3. Áll Ostoros véglények fonalszerű nyúlványa.
4. nép Ját Játék, amelyben az összefogódzkodott gyermekek közül kanyarodáskor a sor végén futók kivágódnak.
5. vál irod Csapás, büntetés. Tört: Isten ~a: Attila, a hunok királya.
[ fgr ]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024