Magyar értelmező kéziszótár
✔
oszlop fn
1. Ép Gerendázatot vagy ívet tartó, kör keresztmetszetű, függőleges építészeti elem. | Függőleges helyzetű henger v. hasáb alakú (vastag) rúd v. építmény. Útjelző ~.
2. Egymásra rakott tárgyakból álló ilyenféle alakzat. ~ba rak.
3. vál Közösségnek erőssége, támasza. A csapat ~a.
4. Kat Sp Egymás mögötti egyedekből álló zárt alakzat. ~ban halad.
5. Nyomda Hasáb.
[ szláv ]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024