Magyar értelmező kéziszótár
p [pé] fn
1. Mássalhangzó: két ajakkal képzett zárhang, a b zöngétlen párja.
2. Ennek írásjegye (p, P) <Rövidítésként:> p: a) perc; b) Zene piano; c) Fiz pond; a) p.: pont; b) pagina; P: a) Tört pengő (pénznem); b) Vegy foszfor; c) Közl parkolóhely.
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024