1. Mássalhangzó: két ajakkal képzett zárhang, a p zöngés párja.

2. Ennek írásjegye (b, B). | <Rövidítésként.> b: becses; elav báró; B: Vegy bór; Zene basszus; B.-: <helynevekben:> Balaton- v. Buda-.

3. (jelzőként, sorszn h.) Második. A b) szakasz; a II. b osztály; B-vitamin. | A b v. B betűvel megjelölt ház, helyiség stb. Váci út 2/b.

1. Zene A h hangnak félhanggal lefelé való módosításával létrejövő hang. | E hangon épülő <hangsor, hangnem>. B-dúr, b-moll.

2. Az ezt jelölő hangjegy.