Magyar értelmező kéziszótár
ránc fn
1. Ruhaneműn, papíron, bőrön stb. gyűrődéstől keletkezett v. díszítésként alkalmazott ki- és betüremlés. A függöny ~ai.
2. Ember v. állat bőrén vonalszerű bemélyedés, árkocska. Az arc ~ai. | Homlokon a bőr mozgatásakor keletkező hullámos ki- és betüremlés. Sz: ~ba szed: megfegyelmez.
[?←ráncol]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024