Magyar értelmező kéziszótár
✔
sánta
I. mn
1. Hibás lábú, sántítva járó. | biz Hiányzó, hibás lábai miatt billegő <bútor>.
2. vál Ami sántít. ~ vers.
3. Műsz: ~ kerék: nem kerek tárcsa.
II. fn
1. Sánta ember.
2. Ját Kártyajátékban: megállapodással a legmagasabb értékűnek számítható kisebb értékű lap. A tök hetes lesz a ~.
[←sántál ‘sántít’<szláv]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024