Magyar értelmező kéziszótár
trón fn
1. Uralkodónak (mennyezetes emelvényen álló) díszes karosszéke.
2. Ez mint az uralkodói hatalom és méltóság jelképe. ~on ül: uralkodik; ~ra emel, léptet, ültet vkit: uralkodóvá teszi; ~ra emelkedik, jut, kerül, lép: uralkodni kezd; letaszít vkit a ~ról: uralkodói hatalmától megfosztja; rég irod: ~t ül: a legfőbb hatalmat gyakorolja.
[ném<lat<gör]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024