Magyar értelmező kéziszótár
fn
1. Növény szárának a földben, ill. közvetlenül a föld felett levő része. | Növényi egyed, rendsz. kerti dísznövény. Átülteti a töveket. | (jelzőként) Húsz ~ rózsa. | rég irod Szőlőtőke.
2. Hajnak, szőrnek, szemölcsnek a bőr alatti része. | Kiálló testrésznek, végtagnak közvetlenül a testhez csatlakozó része. Az orra töve. | Növényi hajtásnak, ágnak stb. hasonló része. ~ből levágja az ágat.
3. Nyelvt Szótő. | Építménynek, képződménynek stb. legalsó része. Kékre festi a fal tövét.
4. Földrajzi hely közvetlen környéke. A forrás, a falu tövében. | Tövig: egészen odáig, ahonnan kinő, kiágazik vmi.
[ fgr ]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024