1. Varrásra, szúrásra, tűzésre stb. való vékony, hegyes (fém)pálcika. | Varrótű. | biz Gombostű.

2. Horgolótű, ill. kötőtű. Öt ~vel köt.

3. Melltű. Gyémántos ~.

4. Hajtű.

5. Karcolásra, lyukasztásra, szúrásra való vékony, hegyes eszköz. Injekciós ~; a rézkarcot ~vel készítik.

6. Vminek tűhöz hasonló alkatrésze. A tájoló, a lemezjátszó ~je.

7. Tűlevél. A fenyő ~i.

8. Műsz Függőlegesen egymás mellé rakott rudakból álló gát egy-egy eleme. Sz: nép: átugorja még száz ~ hosszát: még jó erőben van; ~kön ül v. áll: idegesen vár; ~vé tesz vmit v. mindent ~vé tesz vkiért, vmiért: vhol, vmiben, ill. mindenütt nagy gonddal keresi.

[←tövik ‘szúr’<fgr tőből]