Magyar értelmező kéziszótár
vállal ts ige
1. <Vminek az elvégzését> elfogadja. Javítást ~; munkát v. állást ~: munkaviszonyba lép. | <Megbízást, tisztséget> elfogad. ~ja az elnökséget.
2. <Kötelességet, terhet> nyilatkozatával magára vesz. Kezességet ~; ~ja a költséget. | <Nehézséget> kész elviselni. ~ta a sorsát.
3. Vkit magáénak elismer. ~ta a fiút. | Nevelésre, ellátásra stb. magához vesz vkit. Egy árvát ~; biz: (vhány) gyermeket ~: (vhány) gyermeket kész megszülni és felnevelni. Több gyermeket már nem ~.
[←váll]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024