1. Alsó nyelvállású, hátul képzett, ajakkerekítés nélküli hosszú magánhangzó.

2. Ennek írásjegye (á, Á).

3. (Idegen írásban v. sorszn-szerűen) Az a betű. Á-tól z-ig v. cettig: elejétől végig.

<Csodálkozás v. ellenkezés kif-ére.> Á, ez az? Á, nem hiszem!

[hangkit]