Magyar értelmező kéziszótár
édes
I. mn
1. A cukor, a méz ízéhez hasonló, kellemes ízű. Szh: ~, mint a cukor v. mint a (cseppentett) méz.
2. Nem savanyított v. meg nem savanyodott. ~ káposzta. | ~ paprika: nem csípős paprika.
3. vál Kellemes, enyhén bódító <illat>.
4. vál Kellemes érzéssel járó. ~ csók. | ~ kettesben: <férfi és > bizalmas együttlétben.
5. Szeretett, kedves. ~ anyanyelvünk. | Kedveskedő, néha finokodó, gúnyos v. leereszkedő megszólításban. ~ barátom; ~ lelkem. | biz Tetszést keltő, kedves. Nagyon ~ a ruhád; ~ vicc. | biz Szeretetre méltó, aranyos. Jaj, de ~ gyerek!
6. Vér szerinti, nem mostoha. ~ unokatestvére.
7. <Kif-ekben nyomósító szóként.> ~ örömest.
II. fn
1. Édes íz, étel; édesség. Szereti az ~et.
2. ritk nép: Vkinek ~e: kedvese, szerelmese. | ~em: <leereszkedő v. kedélyeskedő, kedveskedő megszólításként>.
3. táj Édesanya, ill. -apa.
[↔ízes ‘jóízű’]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024