Magyar értelmező kéziszótár
Keres
✔
ön
sznévm
1.
(2. sz-ű sznévm szerepében 3. sz-ű,
ill.
a 3. sz-re vonatk. tárgyas ragozású igei állítmánnyal)
<
Tartózkodóan
udvarias
beszédben
:>
az
a
személy
,
akihez
a
beszélő
szól
.
~
mikor
érkezett
?;
üdvözlöm
~
öket
.
2.
(birt jelzőként, egysz 3. sz-ű birt szjeles birtokszó előtt)
Az
önhöz
tartozó
,
az
ön
tulajdonában
levő
,
az
önnel
kapcs
.
Ez
az
~
helye
;
mi
az
~
ök
óhaja
?
[←
ön(ként), ön(hitt)
stb.
]
Kapcsolat •
eksz@nytud.hu
• HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024