Magyar értelmező kéziszótár
ülés fn
1. Annak állapota, helyzete, aki (ami) ül. | Ennek <vmilyen> módja. Kényelmes ~; lovagló ~: az ülésnek az a módja, hogy vki a combjai közé fogja azt, amin ül. | Műv Az az alkalom, amelyben vki modellt ül. Hány ~ben készült el a képed?
2. Ülőhely, -alkalmatosság.
3. Testület tanácskozása. Alakuló ~.
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024